Janka / Nonketotic Hyperglycinemia

Kedves Janka! Tudod már számtalanszor visszatöröltem amit írtam rólad és a családodról. Egyetlen szó sem tükrözi min mentek keresztül! Azt hiszem sokáig nem feledem, ahogy anyukád mesélt és mesélt és közben téged nézett…olykor felnézett és tele volt könnyel a szeme… Vagy, hogy apukád milyen kedvesen megérintette az arcodat! Könnyek, és, hogy mi lehet mögötte, csak sejthetem. Mennyi aggodalom, remény, hit, szorongás, és persze végtelen szeretet. Nem tudom milyen lehet mindennap padlót fogni, és mindig felállni. Nem tudom, hogy csináljátok! Elég ha egy családban egy valaki beteg, és összetörik mindenki. De! jó látni az összetartást, hogy segítitek egymást. Jó helyen vagy! A testvéreid apró érintései is mind azt igazolták, hogy jó, hogy vagy, és támogatnak mindenben! …és de jó lenne Jankával odakint ugrálni, táncolni, fogócskázni! De az ágyon fekve simizni is szuper jó! Olyan szépen pihentél az apró rácsos ágyadban, el sem hiszem,h beteg vagy, és szerintem a szeretteid sem…