…nem tudom, hányszor térdepelsz az ágya mellett, mikor beteg
és azt sem, hogy hányszor mondja: „Anya szeretlek!”
nem tudom, hányszor mondod egy nap, hogy nem, és hányszor mondja ő, hogy „de igen”
nem tudom hányszor szúr halálra az akril szálas pulóver,
míg a gyerekedet téli időszakban eszkimónak öltözteted
és nem tudom hányszor szorongsz éjszakánként az ágy tetején
ha sír Ő, és hányszor tervezed el,hogy deakkorsemmegyekbehozzá, és mégis de
és hányszor csesztetnek az alakod miatt
és te hányszor nyeled vissza a könnyeid
és hányszor kérdezi meg a gyereked: „anya az a bácsi miért ennyire büdös?”
és te hányszor mondod el neki, hogy hajléktalan
és erősen kell öleljük egymást ahhoz, hogy mi ne váljunk azzá
és hányszor tanítod meg, hogyan segítsünk a bajba jutottakon
és hányszor jut eszedbe, hogy sokszor magadon sem tudsz
és hányszor oktatnak ki a gyereknevelésről
és hányszor érzed azt, hogy a „jó” tanácsokért egyszer valakit hasfalon rúgsz
és mégsem teszed, mert te mást tanítasz a gyermekednek, nem az erőszakot
és hányszor zuhog a könnyed anyák napján
és hányszor lépsz a legóra
és hányszor bújik oda melléd

Szóval igazán sok mindent nem tudok!