Ha elmegyek sérült gyermeket fotózni,
látom, hogy az édesanya roppant igyekvő, elintéz mindent,
felkutatja a lehetségest, rendet tart, gondoskodik, szeret.
DE VELE KI TÖRŐDIK?
Látom a magányt, látom az elhagyatottságot.
Kóválygás, egyedül. Eleged van, nehéz nagyon nehéz a felszínén
maradni, de mindennap megteszed.
Igen, sokszor EGYEDÜL!
SOKAN NEM IS TUDJÁK ÉPPEN MIN MENTÉL AZELŐTT KERESZTÜL, MIKOR A BOLTBAN TALÁLKOZTOK.
- jajj, hogy vagytok?
- jól vagyunk- feleled, mosolyogsz
Aztán otthon fekszik a gyermeked, akiről már rég lemondtak az orvosok...
"DE JÓL VAGYTOK!"
Mert úgysem értené meg. Nem igaz? Meg már amúgy is eleged van!
Sokszor merül fel bennem ez a kérdés...mi lesz, ha az anyuka legyengül?
Mi fog történni? Mindaddig mindent ő tartott észben, szívben, karban,s hirtelen lerobban.
Mert akin ilyen teher van, az le is robban. Akit nem ölelnek meg, akit nem érintenek meg, nem támogatnak, az kimerül, kész nullára merül. Nincs töltekezés, nincs harmonikus működés,
az anyukák végletekig mennek, hogy a gyermeknek a legjobb legyen.
Sok édesanya nevel azzal a tudattal gyermeket, hogy nem biztos, hogy a gyermek megéli a 10., 20. életévét. Mindennap ezzel a tudattal kelni, feküdni.
KÉPZELJÜK EL, GONDOLJUNK CSAK BELE!
Azoknál, akik már vesztették el gyermeküket, nem az a kérdés, hogy, HOGYAN TOVÁBB?, hanem, hogy MINEK?
Az édesanyákra ki vigyáz?
Sírni, félni NEM GYENGESÉG. Erő ez, megmutatni
magunkat, a fájdalmunkat elbeszélni!
Nem vagy egyedül!
Egy jó szó, egy kedves érintés ÉLETMENTŐ lehet!
Bátorító ölelés,amire sokáig emlékszik az ember. ROPPANT FONTOS EZ!
Ennél többet is megérdemelsz.
NYÚJTOM A KEZEM!

Szeretettel:

Nyárádi Adrienn
Nyárádi Fotó
#meghallgatlak #megértelek #nyaradifotó