Kérdezed magadtól. Azt gondolod és így is érzed, hogy szinte mindenki élvezi a nyarat. Rajtad kívül. Nyár, forróság, strand, hideg üdítők, rosé fröccs, kiruccanások.
Lehunyod a szemed. De jó is volna az a feszített víztükör, ahogy a víz a bőrödhöz ér, és gondoskodik rólad.

Végre rólad is gondoskodnak! Ti otthon vagytok, egy zárt világban. Már ezerszer lejátszottad magadban, hogy is tudnátok elmenni nyaralni a gyermekeddel. Csak néhány napra. Tényleg csak ennyi. De mindig letettél erről. Erről ami titeket is megillet. Így hát marad az otthon a négy fal. Pedig te is a vízbe merítenéd gyermeked, megmosnád a kis fejét, felfrissülnétek.  De igazából már azt sem tudod, hogy is kell nyaralni. Az a rengeteg ember! „Vajon elviselném?”
Kérdezed magadtól. Millió energia, illatok, beszélgetések.

Mennyire elszokik ettől az ember. Mintha teljesen kivetett volna magából a társadalom.

Akkora szakadék lett köztetek, hogy már maga a vissza szokás is egy kész pszichológiai hadviselés.

Félelem van benned! Szorongás. Szociális fóbia. Szinte az egész életed az ápolásról, gondoskodásról szól. Kikapcsolódni, lazítani? Idegen, szinte teljesen idegen az érzés. Lazítani, mikor bármikor rohama lehet a gyermekednek? Én idő? Mikor folyamatos készültségben vagy?  Ünneplő ruha? Földig érő strandruha, gyöngydíszítéssel. Csak mosolyogsz.

Csendben tűröd. Olyan kevesen tudják ki vagy te otthon a négy fal között.

Szinte senki. A boltban, a postán egymásnak súrlódtok.. És nem is sejtik, hogy min mész keresztül. Te erre, ő amarra. Menetelsz. Haza. A te babádhoz.

Már évek óta.

Szeretettel:

Nyárádi Adrienn

#nyár #nekednyár #másképp #nyaradifotó