Ágyamat csak éjszaka látnám!
Átugranám az összes küszöböt a házban.
Próbálgatnám a térdem, ha így teszem: behajlik, s ha így: megfeszül.
Jól szórakoznék!
Nevetve futnék anyám és apám elől, és ők könnyes szemmel visszamosolyognának.
Lefeküdnék egy végtelen füves rétre és csak nézném azt a kék eget, vagy szürkét,
nekem akkor már mindegy lenne a színe, árnyalata, mert mindent csodának látnék.
S tudnám érteném, s érezném: JÁROK, FUTOK, GUGGOLOK, S HA KELL TÉRDRE BORULOK!
Lábaimmal gyertyát formálok, bukfencre hajtom fejem.
Rongyszőnyegbe függönybe csavarom kis testem, sikítva kiszabadítom magam.
Hintázom, a lábammal magasba lendülök, és dalra fakadnék.
Később katicabogarakat mentenék ki egy tó vízéből, s érezném ahogy a lábaimat simogatja az éltető víz.
S aztán újra csak futnék, a szél csípné az arcom, megérinteném, s tovább örülnék.
Nézném a lábaim, ahogy egymás mellett szélsebesen elhaladnak.
Elesnék, sebeim beketötözné anyám és könnyem szárítva tovább iramodnék.
Dombok, hegyek! Tudtam, hogy megvártok!Futok, rohanok!
Egy padon megpihenve, lábamat lógatnám, himbálnám ide-oda, s közben a boldogság
szétterül bennem.
Karácsonykor a fényben úszó fához futnék, leguggolnék, s csomagom a díszes papírból kiemelném.
No lám, egy repülőgép!- kiáltanám!
A levegőbe emelném, futnék a szobában, képzeletbeli akadályokat kerülnék ki
az újdonsült ajándékkal...s aztán hirtelen:
újra csend, -fekszem az ágyamban. Képzeletben ma bejártam a mezőket, a gesztenye illatú parkokat,
guggoltam a pataknál, a kerítés mellett futottam, s kezemmel végig simítottam azt,
kavicsokat gyűjtöttem, magasba ugrottam.
Hegyek, fák, dombok, mezők, tavak, patakok várjatok rám!
Szeretettel:
Nyárádi Fotó
Nyárádi Adrienn
#hajárnitudnék #végtelentürelem #mozgásajándék #nyaradifotó