Amióta sérült gyermekeket fotózom, sokan nekem szegezik a kérdést.
NEM félek, a sérültektől nem félek!
AZ ÉRZÉKETLENSÉGTŐL FÉLEK. Igen! Érzelmi elsivarosodás.
Közöny. A "mindegy, nem az én életem" és hasonló mondatoktól.
RETTEGEK.
Ma ő, holnap én, vagy te. Ki tudja ezt?
Egy pillanat a felemelkedés, s egy pillanat a süllyedés.
Mások és az én életem? NEM! A mi életünk.
Ez az év is megmutatta. Nem mások és én vagyok, hanem MI VAGYUNK!
Plusz egy TÖRTÉNET:
11 éves gyermek, pelenkában, speciális babakocsiban. Eszembe jut a testvérem gyermeke, ugyanennyi idős.
A testemen átfut a stressz, a kezem kihűl.
Gondolkozom, mi történhetett? Az anyuka közben kicseréli a nyálkendőt, a gyermek arcát végigsimítja.
Türelmes. Már "megszokta". Közben egyre többen leszünk. Az emberek meglátják és gyorsan elkapják a fejüket.
Mások összesúgnak. Megint mások az ajtó mögül kukucskálnak.
Az édesanya észreveszi, de már láthatóan nem érdekli. Dehogynem érdekli!
Várja, hogy sorra kerüljenek és minél hamarabb "szabaduljon"
VIGYÁZZ, ÖSSZENYOMOD!!!
Nem érzed?
Ébredjetek! Neked egy zavaró, kellemetlen látvány. Neki a GYERMEKE.
A LEGSZEBB és LEGFONTOSABB, akit a magasba emel. MINDENNAP!
És te fintorogsz. És ő már akkor túl van a tengernyi rossz diagnózison és azon a mondaton is, h "a gyermekét adja intézetbe, és, hogy a gyermeke csak egy vegetáló növény"
IGEN! És te összesúgsz és értetlenül nézed. Még te is!
Ha értetlenkedni és véleményt alkotni tudsz úgy, hogy nem tudod az előzményeket, akkor együttérezni is. Tudod ez ugyanaz a sík, csak a napos oldal!
Nehéz! Tudom! Lépj közelebb, kérdezz, segítek!
Nem tudod kezelni, megijedsz és félsz? Érthető. DE ne bántsd! ELÉG! Ne tegyél inkább semmit.
Maradj nyugton.
GYERE KI A FÉNYRE MÁR!
MEGOSZTÁSOKAT KÖSZÖNÖM
#kérdezz #gyerekiafényre #sérültgyermek #érezni #nyaradifoto
#koraszülött #maradjerős #hősökvagytok #köszönetnektek #nyaradifotó