Sok minden történt velünk a közel 30 év alatt

1989 szept.30.-án házasodtunk össze, egy pár hónap múlva állapotos lettem az első kislányommal, akit 34.hetes terhesen korai méhlepény leválássál, halva szültem 1990.okt.4-én!Borzasztó volt de próbáltunk talpra állni de mindig nehezített a sors még volt két spontán vetélésem!Aztán újra állapotos lettem 16 hetes genetikai ultrahangon kiderült nincs minden rendben a magzattal! Egészen 26.terhességi hétig azzal biztattak, hogy nem lesz semmi gond de akkor azt mondták nem tarthatom meg a gyermeket mert vízfejűséggel születik és életképtelen lesz de ő annyira élni akart hogy apával eldöntöttük, hogy nem tudjuk mit hoz ránk a sors de megtartjuk és a Jó Istenre bíztuk magunkat!Aztán az az orvos aki az egész terhesség alatt azzal biztatott, hogy segíteni fog szülés után, azzal a lendülettel le is mondott rólunk amikor Enci megszületett! Azt mondták ne hozzuk haza mert nem 1hónapot de 1 hetet nem fog élni!A születésnél nálunk a fej súlya megegyezett a test súlyával! Az első operációnk Budapesten volt shunt-öt ültettek be ami a felesleges agyvizet elvezette és a koponyaűri nyomást csökkentette de ez 4 hónapos korában begyulladt és kivették,aztán külső drain-re tették és azt mondták itt már semmi remény a felgyógyulásra,de nekünk sikerült Nyíregyházán megkaptuk a 2.shöntöt 7 hónaposan egy lelkiismeretes főorvos úr műtötte Encit és sikerült!Műtét után 2 hét és hazamentünk a kórházból! Az élni akarás az mindig nagy volt az én gyermekemben!7 hónaposan elkezdtünk gyógytornára járni de közben kiderült, hogy Enci epilepsziás lett!Küzdöttünk a mindennapokkal de soha nem fordult meg a fejünkben, hogy feladjuk, pedig azt mondták, hogy csak vegetálni fog soha semmire nem lesz képes!Bekerültünk a nyíregyházi gyermekrehabilitációs osztályra és ott megkaptunk minden fejlesztő foglalkozást ami a gyermek fejlődéséhez kellett, közben azért én mindig elfogadtam ha valaki segítő szándékkal fordult hozzánk és így jutottunk el Éva nénihez másfél évesen és kezdtük el a Delecato tornát ami kihívás volt neki és nekünk is és ami azóta is tart mert 28 éve járunk hozzá és életem egyik legjobb döntése volt hogy elkezdtük! Azért közben jártunk gyógytornára, logopédiára, zeneterápiára, lovagolni és még sorolhatnám, hogy mindenhová amire csak lehetőségünk adódott! Enci elkezdett felülni,segítséggel felállni,beszélni, gondolkodni és fejlődni, Kezdett beérni a rengeteg munkánk gyümölcse,azért közben az epilepsziára a gyógyszer beállítás a sok álmatlan átsírt éjszaka azt csak a Jó Isten tudja!Közben éltük a mindennapi életünket mint bárki más! A családban is és az úgy mond barátok közül volt aki elmaradt tőlünk de helyettük kaptunk olyan embereket a sorstól akikre mai napig számíthatok de ők is rám bármikor!
Enci egy igazi cserfes nagylány lett! Nagyon tud szeretni,szoktam neki mondani egy kis mindentudó kalamonya!Segítségre szorul az étkezésben, öltözködésben a tisztálkodásban és mindenben de ami a legfontosabb hogy szobatiszta ez ami meglepett igazán mindenkit! Nagyon sokat járunk kirándulni,szereti az állatokat! Sok segítséget kaptunk a szüleimtől akik halálukig velünk éltek! Mi mindig úgy neveltük Encit, hogy ne legyen abból semmi hátránya, hogy ő sérült és ő keményen vallja, hogy egészséges és neki nincs semmi baja! Vidám természetű, nagyon sokat nevet,imádja a zenét! Nagyon ritkán sírom el magam előtte mert nem szereti ha szomorú vagyok!Apa-lánya szerelem van nálunk! Nem vagyok irigy mert a nap 24 órájában én vagyok a kapitány, követelek,tanítom,megyünk foglalkozásra és Apa aki mindent megenged a humorával a maga nyugalmával elrendez mindent! Apának egy beszólása, és mindent elfelejtünk és kacagunk egy jót!Nagyon sok minden történt velünk a közel 30 év alatt sokat sírtunk-nevettünk, imádkoztunk, reménykedtünk! Megcáfoltuk az orvostudományt a Jó Isten adott nekünk közel 30 évet! Azt tudjuk ami mögöttünk van de ami előttünk azt nem de úgy gondolom, hogy mindent meg teszünk ezután is Encinek a legjobb legyen!Üdvözlettel!: Mudriné Ildikó,Mudri Mihály és Mudri Enikő!