Abból gondoltam, hogy él még hogy csuklott sokat…
20 évesen szültem az első gyermekemet, egészségesen. Rá 4 évre úgy döntöttünk, hogy szeretnénk egy második babát is. Terhes lettem. A 32. hétig minden vizsgálat és vérvétel jó volt. Viszont ebben az időben egyre kevesebbet mozgott a baba, sőt inkább nem. Abból gondoltam, hogy él még hogy csuklott sokat. Elmentem Pestre vizsgálatra és ott csináltak egy ultrahangot ahol közölték, hidegen ridegen hogy vízfejű a baba. Ezután át vittek az 1. számú nőgyógyászati klinikára, hogy ott fejlettebb az ultrahang és egy specialista fog meg vizsgálni. Megtörtént a vizsgálat aminek az eredménye nem csak hogy vízfejű,hanem nyitott hátgerince is van. Azt mondták, hogy sajnos meg kell indítani a szülést mert nem fogom tudni megszülni a kiírt időpontban.1995.12.08.-án, a születésnapomon reggel,feltették a méhszájzselét és mondták, hogy készüljek fel testileg lelkileg,hogy amíg meg nem születik ezt minden reggel meg fogják ismételni. Hát ne mondjam, hogy mennyire fájdalmas volt. Aznap legalább 2x vittek a szülőszobába, hogy szülök, de mégsem. Óriási fájdalmaim voltak. Este 6kor újra levittek, ordítottam a fájdalomtól. Nem csináltak semmit csak nézték ahogyan szenvedek. Közben pedig folyamatosan véreztem. vizsgálgattak közben hogy mennyire vagyok kitágulva. Aztán az orvos mondta, hogy másszak fel az ágyra mert szülünk, ez kb. 19 óra körül volt. Már akkor toló fájásaim voltak, de nem szabadott nyomni még. Egész éjszaka nyomtam, de nem akart megszületni. Erőm már nem volt még arra sem hogy felüljek. Hívtak egy másik orvost, hogy segítsen a felülésbe nyomás közben, de semmi. Aztán azt mondta az orvos a szülésznőnek, hogy csináljon valamit mert vagy a baba vagy az anya meghal. Ekkor került elő a fogó, de nem volt jó mert mindig lecsúszott a fiam fejéről. Ezért kézzel nyúlt be, hogy megfogja fejét és kihúzza. Na ez negyedszerre sikerült. Reggel 6 órakor így jött világra a fiam. Elvitték megvizsgálni. Mikor vissza jöttek azt mondták, hogy nincs vízfejűsége és nincs nyitott hátgerince sem, agyvérzése van. Nem volt könnyű ezt feldolgozni, időbe telt de én azt mondtam, hogy Isten annak adja a nehéz terheket aki el is bírja. Azt mondtam hogyha tolószékes is lesz, az enyém, én szenvedtem meg érte bármi is legyen a jövőben. Születés után át került az Amerikai úti idegsebészetre. Sajnos az ott töltött ideje alatt nem láthattam. 1 hónapos volt amikor az orvos azt mondta, hogy olyan erős vérzés van a fejében az okozott neki vizet, ugyanis a szervezete nem tudja ledolgozni a felesleges agyvizet. Shuntot kell neki beültetni, máskülönben nem marad életben. Féltünk,sok rosszat hallottunk erről,de nem volt más választásunk. Megműtötték. 2 hónapos korában haza engedték. Látszólag egészséges kisbabának tűnt. Az orvosok azt mondták, hogy nem tudják, hogy milyen sérülést okozott az agyvérzés, az majd idővel kiderül. Annyit tudtunk, hogy a vérzés miatt kezdett az agya sorvadni. Jártunk orvoshoz elég sűrűn és szerencsére megállt a sorvadás. Végül is amit az agyvérzés okozott neki, az a shunt beültetés, csőlátása van, bal oldali bénulás, epilepszia. Külsőleg látni rajta a sérült, ami miatt az utcán az emberek meg bámulják. Az elején elég nehéz volt kezelni, de ma már könnyen megy és büszkén megyek vele végig az utcán. A gyermekeim imádják őt és vigyáznak rá, meg védik mindentől. Rengeteg szeretetet ad és sokat is kap. Aki megismeri mindenki nagyon megszereti és mély nyomot hagy az emberekben. Nagyon vicces és jó humorú az egész családom, mindig hülyéskednek vele mert annyira boldog olyankor és nagyokat tud nevetni minden vicces dolgon. Van, hogy ül a tévé előtt és nagyokat nevet.
Egyszóval mi egy boldog család vagyunk egy halmozottan sérült 27 éves fiúval.