Orsi

…gondolkozni!… hogyan lehet egy helyzet egyszerre, egyidőben szép
és végtelen szomorú…hogy állandóan ez a két pólus ott van az életünkben. Hullámzunk. De közte mi van?

Egy rendelőben ülünk. Az orvos elmondja mit tapasztalt.
A falak hirtelen összezáródnak, úgy érezzük felénk közelednek. És tényleg!
Összezárnak. Megfulladunk! De magunkban felkiáltunk: nem!
Van akinek egy elrohanó információ, s van akinek az élete.

De tovább megyek: hogyan határozhat meg emberi sorsokat egyetlen másodperc vagy tizedmásodperc?
Egyeseknek a felelősségvállalás csak egy elszálló gondolat. Egyesek felelősségét mások vállalják egy
életen át. És vállalják. Érted?

Sokszor úgy érezhetjük nincs bennünk szeretet. Ajtók vannak és szerencsére ablakok.
És mi csak kopogtatunk, kopogtatunk. Felemeljük egymást. Magasból szemlélődni.
Mélységből szemlélődni. De a kettő között mi van?

…mindennap várakozás. Várni! Végtelen várakozás. Mit jelenthet?
talán egy sűrű massza, olykor fojtogat, máskor teret hagy.
De nem ér ide. És te nem tudsz felszállni. A szeretet lesz újra a megoldás.
Nyújtod a kezed, és ő nyújtja az övét. És együtt sírtok. „összesírtok”
És nevettek….táplálod, és szereted, és hallgatod, és figyeled, és gondoskodsz
és megremegsz…