Ágyamat csak éjszaka látnám! Átugranám az összes küszöböt a házban. Próbálgatnám a térdem, ha így teszem: behajlik, s ha így: megfeszül. Jól szórakoznék! Nevetve futnék anyám és apám elől, és ők könnyes szemmel visszamosolyognának.

Anyukám, apukám mellettetek a helyem! (Nyárádi Adrienn írása) Ülsz az ágyad szélén, nézed a vynil padlót. Már többször lefutattad magadban azt a napot...nem-nem érted. Ma még fejned is kell...- éjszaka is leadható,-mondták. Egy hete

Amióta sérült gyermekeket fotózom, sokan nekem szegezik a kérdést. NEM félek, a sérültektől nem félek! AZ ÉRZÉKETLENSÉGTŐL FÉLEK. Igen! Érzelmi elsivarosodás. Közöny. A "mindegy, nem az én életem" és hasonló mondatoktól. RETTEGEK. Ma ő,

Napok, hetek, hónapok és évek. Amikor az idő múlása ontja a véred. Ketyeg az óra, peregnek a homokszemek. Álom ez? Lehet, hogy csak álom!Csak rázzon már fel valaki- ezt kívánod. S rajtad kívül senki

Ha elmegyek sérült gyermeket fotózni, látom, hogy az édesanya roppant igyekvő, elintéz mindent, felkutatja a lehetségest, rendet tart, gondoskodik, szeret. DE VELE KI TÖRŐDIK? Látom a magányt, látom az elhagyatottságot. Kóválygás, egyedül. Eleged van,

FORRÓ SZÍV! Életem egyik legjobb döntése volt, hogy sérült gyermekek fotózásával is foglalkozom. Tengernyi szeretet kapok. Olyan emberekkel találkozom, akik már olyan dolgokon is túl vannak, ami nekem az életben talán nem is jutna

...nem tudom, hányszor térdepelsz az ágya mellett, mikor beteg és azt sem, hogy hányszor mondja: "Anya szeretlek!" nem tudom, hányszor mondod egy nap, hogy nem, és hányszor mondja ő, hogy "de igen" nem tudom hányszor

APA, APA, nem a magasból beszél hozzád. Leguggol. A szívedhez közel. Meghallgat. Beszél. És nevel. Az APA tudja a ruha méreted, és azt is tudja milyen mikor térdig lóg a váladék az orrodból. AZ