Gondolatok, írások

Kérdezed magadtól. Azt gondolod és így is érzed, hogy szinte mindenki élvezi a nyarat. Rajtad kívül. Nyár, forróság, strand,

Mondják! S te azon nyomban a szívedhez szorítod. Forró kis mellkasát a tiédhez nyomod. Gyógyíthatatlan. Reggel új nap ébred.Fejlesztések

Nógrád megyében járok. Édesanya (Szidónia) vár a családi ház udvarán. Csendben köszön, tessékel beljebb. A házban PÉLDÁS REND, kályha

Ágyamat csak éjszaka látnám! Átugranám az összes küszöböt a házban. Próbálgatnám a térdem, ha így teszem: behajlik, s ha

Anyukám, apukám mellettetek a helyem! (Nyárádi Adrienn írása) Ülsz az ágyad szélén, nézed a vynil padlót. Már többször lefutattad

Amióta sérült gyermekeket fotózom, sokan nekem szegezik a kérdést. NEM félek, a sérültektől nem félek! AZ ÉRZÉKETLENSÉGTŐL FÉLEK. Igen!

Napok, hetek, hónapok és évek. Amikor az idő múlása ontja a véred. Ketyeg az óra, peregnek a homokszemek. Álom

Ha elmegyek sérült gyermeket fotózni, látom, hogy az édesanya roppant igyekvő, elintéz mindent, felkutatja a lehetségest, rendet tart, gondoskodik,

FORRÓ SZÍV! Életem egyik legjobb döntése volt, hogy sérült gyermekek fotózásával is foglalkozom. Tengernyi szeretet kapok. Olyan emberekkel találkozom,

...nem tudom, hányszor térdepelsz az ágya mellett, mikor beteg és azt sem, hogy hányszor mondja: "Anya szeretlek!" nem tudom, hányszor